Málnás nevét 1366-ból ismerjük első írásos formában (Malnas). 1690-ben már Málnás formában fordul elő, Zalánpatak későbbi település. 1740-ben említik először „ Zalányi Evegcsür” néven. Málnásfürdő mint település, a XIX. Század derekán jelent meg. Málnásról bronz és vaskori leleteket említ a régészeti irodalom. A falu fölött, a Herec-tetőn vannak a középkori Herecz-vára romjai. Feltárásának alkalmával II.András magyar király ezüst dénárja került ki, s így ez a vár a XII. század végén, a XIII. század elején épülhetett. Málnásfürdő határában, a Füvényes-tetőn, neolitikumi kerámia került ki a régészek ásója nyomán. 

• Category Title

Az Olt völgyét, követte a Csík felé tartó római út. Málnás szomszédságában – Oltszemen – volt a legközelebbi római katonai tábor (castrum). Zalánpatak területe 1692-ben Zalánhoz tartozó erdős övezet volt, Egyedmezejének hívták, ahol a köröspataki Kálnoky család üveghutát létesített (1694). Ez volt Erdély legkorábbi üveggyára. Itt készült a sokszögü huta-ablak a kolozsvári Szent Mihály és a brassói Fekete templom számára is. 1860-ban tűz pusztította. Nem is épült többet újra. Néhány termékét a Székely Nemzeti Múzeumban és a helyben lakó Karácsony Zoltán magángyüjteményében őrzik. Málnásfürdő régi neve Málnási-feredő vagy Bugyogó volt és hajdanában az Imreh család tulajdonát képezte. Amikor a tulajdonos – Imreh Honoráta – Semsey Tamás tüzérszázadoshoz feleségül ment, a fürdőhely neve „Semseyné bugyogója” lett.

Református és római katolikus templomai történelmi emlékeket őriznek. Málnásfürdőn található az Oltfej vidékének legértékesebb ipartörténeti emléke, a helybéli szénsavgyár 1896-ból származó és ma is működőképes gépsora. Zalánpatak katolikus temploma 1863-ban épült. Védőszentje Kisboldogasszony. Egyik harangja 1750-ből való, ami arra enged következtetni, hogy volt itt egy régebbi kápolna is.

Az ásványvíz-forrásokkal és mofettagázzal tele hely kiaknázására fürdőközbirtokosság alakult 1873-ban. 1891-ben meleg fürdőt, 1896-ban szénsavgyárat építenek, 1904-től pedig ásványvíz töltőde indul. 1907-től az egész iparágat a Siculia Rt. birtokolta. A XIX. század végén kőbányakat nyitottak a falu északi területén, ahol a neovulkanikus andezitet értékesítették épületkő gyanánt. Ennek nyomán gyökeret vert a kőfaragás. A két világháború között, de 1950-1989 között is működött a fürdőipar, a borviz és a szénsavpalackozó üzem.

Helyben gyógyszanatórium volt. Az Ilona, Mioara, Központi, Viktória források és Főkút vizét ivókurára ajánlották a beutalt betegeknek. A fürdőipar az 1989-es fordulattal megszűnt. Jelenleg ásványvizet (Perla Covasnei – Kovászna Gyöngye) és szénsavat palackoznak. Szeszgyára megszünt, három kőbányája közül csak egy termel. Altalajában meleg szénsavas ásványvizre utaló hidrogeológiai adatok találhatók. Málnás lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással foglalkoznak. Utóbbi kettő jelemző Zalánpatak gazdaságára is. Fa és széna-sarjú ellenében mezőgazdasági terményeket hoz a cserekereskedelem.

Itt is számos alkalikus-sós ásványvízforrás van (Ánási, Bugyogó, Karácsony, Csuklyoni, Nádasi, Kerekdombi stb.) A talaj mindenütt tele van értékesitésre váró széndioxiddal.

A Zalánpatakon átfolyó Tekse vizében él a pisztrang, gyakran látni a csendes helyeket kedvelő fekete gólyát. A 2004-ben újra alakult község lakóinak száma 1202 fő. Málnáson 550, Málnásfürdőn 503, Zalánpatakon 149 személy élt a 2002-es népszámlálás idején. Nemzetiségi összetétel szempontjából 93.59% magyar, 5.90% román, 0.33% roma. Egy személy vallotta magát németnek.

Málnásnak páratlan lehetőségei vannak a palackozó, fürdő és bányaipar valamint turisztikai kincseinek értékesitésében. Utóbbihoz tartozik a környék sűrűn jelzett turistaösvény hálózata is. A falu fölötti meredek oldalon sífelvonó létesül. 

Közigazgatása alá tartozik a tőle 3 kilométerre levő Málnásfürdő (Malnas-Băi) és a Baróti hegység szivében elszigetelten fekvő – Zalánpatak (Valea Zălanului). Utóbbi 10 kilométer távolságra van a központtól. Megközelitése lehetséges Málnás felől is, elkészült egy új bekötőút a falu irányába.

Málánásfürdő térségében végződik a Dél-Hargita, s a törésvonalak mentén számos borvízforrás tör a felszínre, ugyanakkor vannak száraz széndioxidos kigőzölgések, mofetták is. A régi híres fürdőközpont jelentősége ma már csökkent, az épületek állaga leromlott. Jelentősebb borvízforrásai az Ilona-forrás, Fokút, Viktória-forrás, Mioara-forrás, Somosi-forrás, Padi-forrás stb. elnevezésű borvizet, valamint a Mária forrás sós-alkalikus vizét palackozzák. Ivókúrára alkalmas vizek ezek, főleg gyomorbántalmakra javallottak. Szálláslehetőség az Olt Szállodában van. Málnásfurdőn 1952-ben református imaház épült, 1969-ben római katolikus kápolna, majd 1993-ban elkészült az ortodox templom is. 1996-ban millecentenáriumi emlékművé állítottak.

Turistajelzésekkel ellátott ösvények indulnak mind nyugati, mind keleti irányba. Nyugat felé a piros kereszt jelzés átmegy a Baróti-hegységen, egészen Zalán-patakig. Keleti irányba sárga pont jelzés halad az 1213 m magas Bodoki-hegységben lévő Henter-mezőig, itt éri el a sárga sáv gerincjelzést.

Málnás községtől ¼-ed órányira van a kies málnási-fürdő. A tengerszint felett 584 méter magasan fekvő fürdőtelep az Olt folyó jobb partján terül el, egy minden kellemetlen levegő-éramlástól védett gyönyörű térségen. A telep csinos villákból, lakó és fürdőházakból, vendéglőből, zene és táncpavilonból áll.

Az egészet ízléses és nagy gonddal fenntartott park veszi körül; nagy gondozásban részesülnek a fákkal sűrűn szegélyezett sétautak is, különösen azok, a melyek a fürdőkhöz és az erdőkbe vezetnek” – írta Hankó Vilmos a 19. század végén. A Baróti-hegység keleti lábainál elterülő fürdőhelyen feltörő források gyógyhatását már a 18. században ismerték a környékbeliek. A Málnási-bugyogó néven ismert gyógyforrásos terület az Imreh család, majd a Semsey család birtokába került. Utóbbi család az 1840-es években fürdőházat és fürdőmedencét épített, elsősorban családi célra. A fürdőhely fejlesztése céljából 1873-ban közbirtokosság alakult. 1893-ban adták át a kétmedencés Herkules-fürdőt. 1898-ban felépült a szénsavgyár. 1897-től az itt áthaladó Sepsiszentgyörgy—Csíkszereda vasútvonal átadását követően az üdülni és gyógyulni vágyók részére a fürdőhely elérhetőbbő vált. A Siculia Részvénytársaság 1904-ben hozzákezdett a gyógyhatású ásványvíz palackozásához.

Ezt a vizet 1911-ben orvosi javaslatra a légcsőhurutos bántalmakban szenvedő Ferenc József osztrák—magyar császár is fogyasztotta. A sokáig palackozott Mária-forrás vize sok gyomorbajos emberen segített. A telep központjában, egy tető alatt két forrás, az Ilona és a Mioara csordogál. 1971 óta a Megyei Turisztikai Hivatal működtette a fürdőt. Azóta a jobb sorsra érdemes üdülőtelep hanyatlásnak indult, nemrég a település jelképévé vált Ilona-villa is összeomlott.

ZALÁNPATAK

KLIKK ....

A közigazgatásilag Málnáshoz tartozó Zalánpatak a gróf Kálnoky család által létrehozott üvegcsűr körül jött létre a 17. században. Mivel ezek az erdők Zalánhoz tartoztak, kezdetben a telepet Zaláni Üvegcsűrnek nevezték. Itt készítették a kolozsvári Szent Mihály templom sokszögű ablaküvegeit.

 

 

A huta 1860-ban szüntette be működését. Jó pár itt készült üvegtermék található a Székely Nemzeti Múzeumban és a helybeli Karácsony Zoltán magángyűjteményében. Az 1863-ban épült római katolikus templomnak 1750-ben öntött műemlék harangja van. Nagy ünnepe a falunak a szeptember 8-i, Kisasszony-napi templombúcsú. Az ortodox templom elárvultan áll.

Amikor az Úristen megalkotta a Föld domborzatait, a földrészeket elválasztó nagy vizeket, amikor már a földeket is tarka virágszőnyeggel borította, a levegőt meg azok illatával, megalkotta a gazdag réteket átszelő kristály patakokat, ahol szomjukat olthatják az állatok, és az erdőrengetegeket, ahol menedéket lelnek. A patakcsobogást színes madárdallal cifrázta meg, olyan szimfóniákkal, amelyek boldogságot hoznak az ember lelkébe, olyan dallamok, amelyek megnyitják a szíveket, és az ember egyszerre képes látni a jót, a csodát, ami körbeveszi, és magát az Istent.

Bizony még az Úristen is elámult a munka végeztével. Valami olyan érzés tölthette el, mint amikor kis házunk tetejére rátesszük az utolsó zsindelyt is, ablakunkba kitesszük az utolsó cserép muskátlit, amikor a lenyugvó nap fénye megütközik a sárral tapasztott kunyhónk kékre meszelt falán, és aranysárgára festi be azt, akkor a szívünket is egy langyos, csodás mámor keríti hatalmába, és ekkor érzi azt az ember, hogy otthon vagyok. Az Úristen is így érezhetett, amikor lenézett a Földre, és nagy öröm töltötte el. Mert elárulom, hogy Ő is tud örülni, és sírni is, ha kell, akár mint mi, emberek, hiszen az Ő képmására teremtettünk.

Nos, az Úr sorra járta ama csodálatos helyeket, amit létrehozott, és hosszasan elidőzött azokon a szépségeken, amit alkotott. Öröm töltötte el a sok szín látványától, hiszen addig oly sötét volt minden. A sötétség pedig csak szomorúságot és félelmet vált ki a lelkekből. Ahogy így nézegette művét a Kárpát-medence egyik félreeső szegletébe, a mai Háromszékre érkezett. Itt egy hegyekkel és dombokkal koszorúzott, kicsiny medencéhez ért. Ez a medence volt a legszínesebb. Gyönyörű vadvirágokkal teli legelői voltak, amelyek oldalából kristálytiszta hegyi patakok eredtek. A patakokat néhol szurdokok, máshol gazdag dombok fogtak közre, amelyeket hatalmas bükkös borított. A bükk erdők a magas havasi legelők oldalában terültek el, néhol egy-egy csapást lehetett felfedezni bennük, itt ereszkedtek le szomjukat oltani éjjelenként a vadak. Az erdők mélyén egy-egy szarvasbőgés szakította meg a csendet, vagy éppen a párja után síró bús gerlice játéka. A bükköket lefelé felváltotta a nyír, majd mogyoró. Ahol a patakok már lecsendesedtek, és ifjú, vidám nevetésüket valami melankolikusabb, csendes szimfónia váltotta fel, ott már égerek és fűzek kisérték tovább a víz útját. Ennek a vidéknek dombjai akkora erdőségeket hordoztak hátukon, hogy az Úristen el is nevezte Erdővidéknek.

Már ment volna is tovább, át az Olt mentére, de Tekse alól még egyszer visszapillantott Erdővidékre, mert igen csak megtetszett neki eme alkotás. Amint megfordult, hát egy tenyérnyi sötét foltot látott maga mögött. Nagyon elcsodálkozott, hogy miként történhetett meg ez? Hogy felejthette ki ezt a darabkát? Hát az történt, hogy úgy lefoglalta a földkerekség alkotása, hogy nem nézett a háta mögé, és láss csodát elfelejtett oda teremteni. De mivel jó kedvében volt, mert Erdővidék igencsak szépre sikerült, ezért erre a tenyérnyi sötét foltra minden szépből és jóból lerakott egy darabkát, amit eddig a Földre teremtett, de hogy senki se háborgathassa, körös-körül hegyekkel koszorúzta ezt a kis völgyet, megóvva annak szépségét mindenféle veszedelemtől. A hegyek oldalából hűs forrásokat fakasztott, amelyek árokká, majd patakokká nőtték ki magukat. A vizekben rákok és pisztrángok leltek otthonra. A hűs hegyi patakok mellett borvízforrások törtek fel a mélyből. A völgy egyik végébe fekete gólya, a másik végében pedig halászgém telepedett le, itt nevelve fel fiókájukat.

Ezen a maréknyi helyen minden megtalálta helyét, olyannyira, hogy később még emberek is letelepedtek ide, és elnevezték ezt a települést Évegcsűrnek. Ma csak úgy ismeri mindenki, hogy Zalánpatak, s mivel úgy el van rejtve az őt körül ölelő hegyek közé, hogy első ízben még az Úristen is megfeledkezett róla, így az arra tévedő vándor, csak úgy emlegeti ezt a helyet, hogy az Isten háta mögötti település.

Préda Barna