Az ásványvíz-forrásokkal és mofettagázzal tele hely kiaknázására fürdőközbirtokosság alakult 1873-ban. 1891-ben meleg fürdőt, 1896-ban szénsavgyárat építenek, 1904-től pedig ásványvíz töltőde indul. 1907-től az egész iparágat a Siculia Rt. birtokolta. A XIX. század végén kőbányakat nyitottak a falu északi területén, ahol a neovulkanikus andezitet értékesítették épületkő gyanánt. Ennek nyomán gyökeret vert a kőfaragás. A két világháború között, de 1950-1989 között is működött a fürdőipar, a borviz és a szénsavpalackozó üzem.

Helyben gyógyszanatórium volt. Az Ilona, Mioara, Központi, Viktória források és Főkút vizét ivókurára ajánlották a beutalt betegeknek. A fürdőipar az 1989-es fordulattal megszűnt. Jelenleg ásványvizet (Perla Covasnei – Kovászna Gyöngye) és szénsavat palackoznak. Szeszgyára megszünt, három kőbányája közül csak egy termel. Altalajában meleg szénsavas ásványvizre utaló hidrogeológiai adatok találhatók. Málnás lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással foglalkoznak. Utóbbi kettő jelemző Zalánpatak gazdaságára is. Fa és széna-sarjú ellenében mezőgazdasági terményeket hoz a cserekereskedelem.

Itt is számos alkalikus-sós ásványvízforrás van (Ánási, Bugyogó, Karácsony, Csuklyoni, Nádasi, Kerekdombi stb.) A talaj mindenütt tele van értékesitésre váró széndioxiddal.

A Zalánpatakon átfolyó Tekse vizében él a pisztrang, gyakran látni a csendes helyeket kedvelő fekete gólyát. A 2004-ben újra alakult község lakóinak száma 1202 fő. Málnáson 550, Málnásfürdőn 503, Zalánpatakon 149 személy élt a 2002-es népszámlálás idején. Nemzetiségi összetétel szempontjából 93.59% magyar, 5.90% román, 0.33% roma. Egy személy vallotta magát németnek.


Málnásnak páratlan lehetőségei vannak a palackozó, fürdő és bányaipar valamint turisztikai kincseinek értékesitésében. Utóbbihoz tartozik a környék sűrűn jelzett turistaösvény hálózata is. A falu fölötti meredek oldalon sífelvonó létesül.